Fiatal, életerős férfi. Feleség, két gyermek. Munka, utazás. Egy rossz mozdulat, egy apró figyelmetlenség és baleset. Talán így írható le néhány tőmondatban az érmihályfalvi Gombási Sándor, aki a közelmúltban szenvedett súlyos vonatbalesetet Magyarországon. A többszöri műtéten átesett férfi kezelési költségei igen komoly anyagi megterhelést jelentenek a családnak. Noha már túl van a közvetlen életveszélyen, gyógykezelése az orvosok szerint hónapokig vagy akár évekig is eltarthat.

Vasárnap este jótékonysági előadást szerveztek Érmihályfalván, hogy segítséget nyújtsanak a bajba jutottnak. Öröm volt látni, hogy milyen sokan szívügyüknek tekintették, hogy eljöjjenek és lehetőségeikhez mérten segítsenek. 

Noha egy teljesen civil kezdeményezés volt az est, de azt hiszem köszönet illeti a helyi városvezetőség és a helyi érdekvédelmi szervezet hozzájárulását az est sikeréhez. A jótékonysági előadást Nyakó József polgármester és Cseke Attila parlamenti képviselő nyitotta meg.

Cseke Attila egy rövid, de igen tanulságos történetet osztott meg a jelenlévőkkel, az emberi segítőkészségről és önzetlenségről. A valós történet valamikor a második világháborút követően történt Németországban, amikor nagy éhinség és nélkülözés volt mindenhol. A történet szerint egy lelkipásztor egy friss kenyeret kapott egyik hívétől. A lelkipásztor nagyon megörült híve gesztusának, de eszébe jutott paptársa, aki szintén éhezett, s elküldte neki a kenyeret. A megajándékozott lelkész megörült az ajándéknak, de neki eszébe jutott egyik híve, aki fiatal édesanyaként egyedül nevelte két kicsi gyermekét, s gondolván, hogy nélkülöznek, elküldte nekik a kenyeret. Az édesanya szintén örült lelkipásztora ajándékának, de eszébe jutott, hogy beteg rokona sokat nélkülözik, ezért elküldte a kenyeret a rokonnak, akinek viszont a lelkipásztora jutott eszébe, s magától megvonva az eledelt, elküldte a kenyeret annak a lelkipásztornak, akitől elindult a mindennapi betevő. A lelkész a vasárnapi istentiszteleten elmondta ezt a történetet,s  arra buzdította a híveit, hogy a legnehezebb időkben is gondoljunk embertársainkra, ne csak saját bajunkkal törődjünk. 

Cseke Attila ezen történet szellemében köszönte meg az érmihályfalviak önzetlen segítségét, mondván, hogy "...amíg magunkon kívül másokra is tudunk gondolni, addig van jövőnk..."

Fogyunk, széthúzunk, nem gondolunk másokra. De a mihályfalviak most megmutatták, hogy a bajban igenis össze tudnak fogni. Ha nemes a cél, akkor félre lehett tenni a sérelmeket, s talán még a saját problémáinkat is. Ékes bizonyítéka ennek a zsúfolásig telt művelődési ház. Az adakozó lelkű emberek, akik nem fogcsikorgatva muszályból, hanem önszántukból és jó lélekkel csúsztatták be adományaikat az erre szánt urnába. Nemes gesztus volt, a helyi tanács RMDSZ frakciójának felajánlása, akik mindannyian egyhavi tanácsosi járulékukat ajánlották fel.

Köszönhetően a szervezőknek, az esti előadáson fellépő csoportoknak, valamint az érmihályfalvi jólelkű és segítőkész embereknek, közel kilenc ezer lej gyűlt össze Gombási Sándor gyógykezelésére.

Noha az anyagiak ugyan nem jelentenek megoldást bizonyos problémákra. Hiszen egészséget, boldogságot nem lehet pénzzel megvásárolni. De könyebb a nehéz időket átvészelni, ha van kivel és ha vannak önzetlen segítők. 

Isten fizesse a mihályfalviak segítségét!