"Ember az embertelenségben" - írja Ady. Ez a gondolat jutott eszembe, amikor értesültem a történtekről. Belegondolva pedig, mennyire illik most ide. Hiszen egy igaz emberrel történt embertelen dolog.

Egy őszinte barát, egy segítőkész, tisztelettudó ifjú, aki mindig ugrott, ha segíteni kellett. Nem vetette meg a munkát és élete volt a sport. 

Gondolatok cikáznak a fejemben, és nem tudok rájönni a válaszra, amely egy egyszerű, egyszavas, mégis érthetetlen kérdést magyaráz meg. Ezt a kérdést nagyon sokan feltették már: MIÉRT? Miért történt? Miért vele? Hiszen segíteni hívták, és ő ment. Ment céltudattal, és hiszem, hogy a békítés reményében ment, hogy a nyugtalankodókat kibékítse. 

Emberi nagyságáról, hősiességéről, eltávozása után is meggyőződhetünk. Édesanyja és testvérei, akik fájó szívvel kell szembenézniük a sorssal megértették, hogy bár ŐT visszahozni nem tudják, de segíteni tudnak ezáltal HAT másik emberen, akik az Ő szerveivel tovább élhetnek, s ezáltal Oszkár is tovább él bennük, bennünk és emlékeinkben. Mert akire emlékeznek, az örökké él!

Ozsváth Oszkár Levente

1976 - 2014

Nyugodj békében!